SEMJÉNI KISBÍRÓ

Főiskolás munkatársunk, P. Jakab Tünde új húrt pendít meg a bennünk élő Európáról kialakult eszmecserében. A szülő nézőpontjából látja a fejleményeket. (Z. L. ) (www.klubhalo.hu/Pályakezdők fóruma))

P. Jakab Tünde jegyzete

Május 21.

Mama, indulnom kell…

Miközben Miller Zoltán énekét hallgatom, a több ezer kilométerre lévő fiam jár a fejemben. A határtalan Európa könnyen átjárható határai a távolságokat nem rövidítik le, csak az utazást könnyítik meg. Nekem bizony Spanyolország kimondottan távolinak tűnik. Bár nagyszerű dolognak tartom, hogy különböző pályázatok, programok segítik a fiatalok külföldi útjait, tanulmányait, az aggodalmaimon ez nem segít.

Kállósemjéni kisdiákok egy kis csoportja a Comenius-pályázat révén két éven át ismerkedhet a lengyel, török, spanyol kultúrával. Miközben ők ízelítőt kapnak ételeikből, táncaikból és játékaikból, maguk is a magyar kultúra terjesztőivé válnak. Ha csak szűk körben is, de hírét viszik Magyarországnak. Még ha a közös, angol nyelven is, de elmondják, hogy hazánk fővárosa Budapest, és két nagy folyó szeli át országunkat, hogy magas hegyeink nincsenek ugyan, de amik vannak, azokon kiváló szőlő terem, és híres gyógyfürdőink várják a turistákat. Megtanulják az eurót, mint fizetőeszközt használni - talán majd egyszer idehaza is hasznát veszik.

Élményeket és barátokat szereznek, akik nagyon különböznek tőlünk, más nyelvet beszélnek, és más szokásaik vannak, de láthatják, hogy ugyanolyan gyerekek, mint ők. Elmondhatják, hogy egy hétig laktak Lengyelországban, majd Juan Manueleknél Spanyolországban. Leomlanak gátjaik és félelmeik az ismeretlentől és a másságtól. Nem lesz probléma számukra, ha repülőre kell szállni, és nem rándul görcsbe a gyomruk becsekkolásnál. Természetes lesz nekik mindaz, ami az előző nemzedékeknek oly idegen. Könnyebben viselik az utazással járó nehézségeket, szóval otthonosan mozognak majd Európában.

Miközben azon tűnődöm, hogy mennyi előnnyel jár fiam világjáró, tapasztalat szerző útja, újabb kérdés villan át agyamon. Mi lesz, ha tíz év múlva nem háromszor egy hétre akar majd elmenni? Azt hiszem, akkor is azt mondom neki, hogy menjen, szerezzen élményeket és tapasztalatokat, de ne feledje, hogy visszavárjuk. Mert itthon szükség van rá.

Több mint két hete hangos a média Bakáts Tibor Settenkedő szalámi lopásától. Akit nem villanyozott fel a hír, az is minden részletét ismeri már az esetnek, mert nincs olyan magyar médium, amely ne foglalkozott volna a médiaszemélyiség botlásával. Remek téma, hisz’ megosztja a közvéleményt, így élénk érdeklődésre tarthat számot. Ha nagyobb súlyú cselekményt követett volna el a közismert celeb, az minden olvasót egy táborrá kovácsolt volna, és a szerkesztőségek rövidebb ideig tarthatták volna napirenden.

P. Jakab Tünde jegyzete

Még olyanok is a megtévedt kritikus mellé állnak, akik saját bőrükön tapasztalják a lopás, betörés, csalás következményeit. Vidéki kisvárosok, falvak híreit olvasva és saját településem mindennapjait átélve azt tapasztalom, hogy romlik a közbiztonság. Az online média a bűnügyi hírek alatt lehetőséget is ad a hozzászólásra, és a kommentek híven tükrözik az olvasók véleményét. A bejelentett esetek vagy a felderített bűnesetek számadatai kevésbé érzékeltetik a magyar közbiztonság helyzetét. Az emberek biztonságérzete ugyanis nem változik meg a kedvező statisztikai adatok láttán, hallatán. Mégis mintha Bakáts szalámi lopása lenne a legfőbb probléma ebben az országban.

Most, a télen az eddig nyugodt, csöndes helynek számító Kállósemjén is sorozatos lopások, betörések helyszínévé vált. A biciklilopásokon túl, az éjszaka leple alatt sok lakás melléképületeiből kelt lába háztartási kisgépnek, szerszámnak, háziállatnak. A tolvajok vittek mindent, ami mozdítható. Településünkön nincs rendőrörs, de hála a bejelentéseknek, mindennapossá vált a rendőrök jelenléte. Egyre kevesebb kapu marad nyitva éjszakára, de nappal sincsenek biztonságban az értékeink. Főként az idős, egyedül élő személyek vannak kitéve az arcátlan csalók átveréseinek, akik a sikeres “üzlet” után angolosan távoznak autójukkal, még a falunk környékről is. Az utóbbi hónapokban több idős embertől sikeresen csalták ki évek alatt összekuporgatott pénzüket. Sikerült egészségmegőrző csodamasinát rájuk sózni, de volt, ahol segélycsomag ürügyén kopogtattak be.

Nálunk tehát érezhetően romlik a helyzet, de tudom, vannak tőlünk sokkal veszélyesebb vidékek is. Nem csoda hát, ha az emberek változást szeretnének. De vajon a rendőri állomány létszámának felduzzasztása lenne a valódi megoldás?

Drótszamáron úton-útfélen

 

Szegedi Judit Lyukak a Hungarikumon (www.klubhalo.hu/Pályakezdők fóruma szeptember 2.) című jegyzetében kerékpár túrás élményeit osztotta meg olvasóival. Saját bevallása szerint öt éve ült utoljára bicajon, így nem csodálom, hogy fájdalmak gyötörték a sokévi kihagyás után. A mindennap kerekezőket is megviseli a kényszerpihenő utáni első út, velem is előfordult, hogy két kilométer után azt hittem kiköpöm a tüdőmet.

Judit a cég szolgálatban kényszerült nyeregbe pattanni, és hamar kiábrándult. Egy hét után, saját tapasztalat birtokában érvelhet majd kisautója mellett, de választhatja a másik utat is: környezetvédő élharcosként küzdhet kerékpár utakért.

Szerencsére évről évre növekszik hazánkban ezek hossza, de még így sem túl rózsás a helyzet. Összefüggő nagy távolságokat összekötő út csak kevés van, mert ehhez összefogásra lenne szükség. A környékünkön is épültek kisebb szakaszok az elmúlt években, de ezek általában csak két települést kötöttek össze. Az évekkel ezelőtt tervbe vett Nagykálló-Kállósemjén-Máriapócs-Nyírbátor településeket összekötő kerékpárútból, csak egy négy kilométernyi szakasz épült meg, Nagykálló és Kállósemjén között, ami nyáron igen forgalmas, hisz ilyenkor nem csak a munkába járók használják, a falu apraja nagyja rója a kilométereket rajta. „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk!”- mondta Pelikán a Tanú című filmben. Nekem is ez jutott eszembe a mi négy kilométeres szakaszunkról. Vannak hibái, de szeretjük, gondozzuk. Ha leesik a hó, a járdák még járhatatlanok, de a kerékpár utunkat már kotorják, nyáron közmunkások nyírják a gazt a széléről, még facsemetéket is telepítettek szegélyül. Bár ne tették volna! Az egyéves kisfák, valószínűleg a gondos ápolásnak köszönhetően, annyit nőttek, hogy lombjuk alatt csak behúzott nyakkal kerekezhetünk. A téli hideg sem tett jót az aszfalt burkolatnak, de tavasszal sebtében befoltozták a kátyúkat. A sok eső a töltésként használt földet mosta ki körüle, de többé-kevésbé ezt a problémát is orvosolták. Bár csak ecsetelhetném még tovább az idilli állapotot falunkról, de sajnos nem tehetem.

Biztonságosan csak a falu határán kívül közlekedhetünk, ugyanis a kerékpárút nem folytatódik a település belterületén. Kállósemjén forgalmas főút mentén fekszik, ami több mint három kilométeren keresztül kanyarog a főutcánkon. Jellegzetes magyar településszerkezet szerint, minden jelentős középület ezen az utcán található, így kénytelenek vagyunk ezt az útvonalat használni mindennapi ügyeink intézése közben. Teherautók, kamionok mellett napos időben is hajmeresztő mutatvány kerekezni, de eső után, ködben vagy jegesedő úton félelmetes. Ilyenkor kényszerülünk a járdára, ami szintén nem életbiztosítás. Egy útfelújítás alkalmával a gyalogosok számára kialakított helyen kerékpározva, egy udvarról kitolató autó kerekei alatt találtam magamat, azóta jobban meg gondolom mikor kanyarodok fel rá. De gyerekeimet mégis csak a járdán engedem bicajozni, én a főúton mellettük haladva figyelem a nyitott kapukat, mert onnan könnyebben észlelem a veszélyt. A közlekedés veszélyes üzem, de ha minden szereplője körültekintő és óvatos, a baj elkerülhető.

Azt gondolom, a kerékpárutak legalább olyan fontosak, mint az autópályák. Szinte minden öt évesnél idősebb ember tud kerékpározni, és kisebb távolságokon szívesen is választaná kétkerekű járművét, hogy célt érjen, ha biztonságos körülmények közt tehetné ezt. Én a négy kilométernyi kis szakaszunkon látom, hogy milyen népszerű a bicajozás, ha a megfelelő terep biztosítva van.

Erdész Sándor nyomában

 

A nyári szünidő könyvtár látogatási szokásaimat is átalakította. Míg szorgalmi időszakban nyomtatni, másolni térek be hetente többször is, most csak olvasnivalóért nézek be havonta egy-két alkalommal. Szeptembertől júniusig többnyire tudományos műveket keresek, most kötelező irodalom híján, könnyedebb alkotások között válogathatok. A szabadság ily módon is érezteti pozitív hatását.

Szünidei első látogatásomkor céltalanul tértem be kedvenc közintézményünkbe. Könyvtárosunkkal való beszélgetésünk után, már nem is kutakodtam a könyvek között, egyértelművé vált, hogy társalgásunk témájáról szeretnék többet megtudni. Sok-sok év után, saját szórakozásomra, mesekönyvet vettem a kezembe.

Könyvtárunk névadóra készül, és kállósemjéni illetőségű személy nevét kívánják felvenni. Pál Gyula festőművész mellett, felmerült Erdész Sándor néprajzkutató neve is. Bevallom számomra is ismeretlen volt a nevezetes falumbeli. Bár nem Kállósemjénben született, ötvenhat miatt „száműzték” a Nyírségbe, és nem is engedélyezték neki, hogy Dunántúlra költözzön innen, a községben kapott szolgálati lakást és Nyíregyházán állást. Munkássága révén nyithatta meg kapuit a látogatók előtt 1979-ben a Sóstói Múzeumfalu, ő volt az alapító igazgatója, és nyugdíjazásáig mindent megtett az intézmény felvirágoztatásáért. Ismertséget mégis inkább folklór kutatásai révén szerzett, a mesekutatók között Európa szerte fogalom a neve. Lázár Ervin is „beleszeretett” az Erdész által gyűjtött mesékbe, fel is dolgozott közülük néhányat, jelenleg én is egy ilyen válogatás révén szárnyalok meseország felé. 1958 és 62 között, a néprajzkutató 262 mesét jegyzett le Szamosszegen, Ámi Lajos, írni-olvasni nem tudó mesemondó jóvoltából. Három kötetben ki is adták a meséket, de már csak antikváriumok honlapján találtam rájuk. Pedig különleges fabulák, bár én csak az átdolgozottat olvastam, de úgy hírlik az eredeti bővelkedik felnőtt tartalmakban. A gyerekek számára kiadott kötetben is sok-sok új meseelem található, persze ebben is van sárkány, és megmentésre váró királylány, de vasgyárba telefonáló királyról, hasaljig bevasalt lóról eddig még máshol nem olvastam. Minden bizonnyal Ámi Lajos saját életét is beleszőtte meséibe, hisz az tudjuk róla, hogy apja cigány-kovács volt. A népmesék egy része felnőtt korunkra már nem szórakoztató, mert kiszámítható, ismerősek a mesehősök és meseelemek, de ebben a Lázár Ervin átdolgozásban számos új alkotórészből állnak össze a történetek. Némelyik címe, már megalapozza a jókedvű olvasást, íme az egyik: Király Kis Miklós nem lel az országban olyan szép nőt, akit elvegyen. Az újságból olvasta, hogy Tündér Terica világszépasszonya is létezik a földön.

A mesekönyv elolvasása után tovább haladok Erdész Sándor nyomában, mert van még mit megtudnom róla. A szünidőben mégis a tudományos könyveknél kötök ki? Úgy tűnik a kutatómunka vált szórakozásommá.

Ha kell, zebrát festünk a főútra! - Forrongó indulatok Kállósemjénben

Egy évek óta húzódó megoldatlan probléma miatt forrnak az indulatok Kállósemjénben. A gyerekek biztonsága a tét, ezért a szülők nem rejtik véka alá véleményüket.Természetesen az önkényes zebra festés nem járható út, de az elkeseredett szülők eredményeket szeretnének. Felháborodásuk érzésük szerint nem alaptalan, de az előírások és szabályok rengetege megakadályozza az előrelépést az ügyben.

A kállósemjéni általános iskolások nagy része minden reggel kénytelen a falu forgalmas főutcáján átkelni iskolába menet, és hazafelé. A Kossuth úton való átjutást, egy nehezen belátható kanyar is nehezíti, így a gyerekek minden alkalommal veszélynek vannak kitéve mikor a Bem utcáról a Kölcsey útra igyekeznek. Az idősebb gyerekeket sem merik a szülők egyedül elengedni az iskolába, hisz életveszély fenyegeti őket az úton. - Mindig sokat állunk, míg megáll végre egy autó - panaszkodott egy iskolába igyekvő kisfiú.

Tőlünk néhány méterre szülők egy csoportja erőteljesen adott hangot véleményének, hiszen ők nem szeretnék megvárni, míg baleset történik gyermekükkel. Ők akár saját kezűleg is megfestenék a fehér csíkokat. Nem értik miért nem történik évek óta semmi sem az ügyben. - Egyedül semmiképp nem engedem a gyermekem. Kellene ide egy járda, nem tudom miért várják meg, hogy valaki meghaljon ebben az éles kanyarban – mondta el egy ingerülten nyilatkozó szülő.

A problémára már jó ideje keresik a megoldást az önkormányzatnál, de eddig még eredménytelenül. Jelenleg is egyeztetések folynak a Közútkezelő Vállalattal, de bonyolult közlekedéstechnikai problémákat kell leküzdeni ahhoz, hogy zebra kerülhessen az úttestre.

- Szigorú előírások hátráltatják a kicsik biztonságát jelentő gyalogátkelő létrejöttét – kezdte Nagy Béla polgármester, aki kérdésünkre elmondta, hogy mindezt önkormányzati forrásokból kellene megoldani, de a település nem sajnál pénzt áldozni erre a beruházásra. - Ötven méteres egyenes szakasz szükséges, hogy gyalogátkelőhelyet lehessen kialakítani, de ott a busz leálló sávja található - tette hozzá a település első embere. Mindemellett megtudtuk, hogy egy sziget kialakításával lenne megoldható a széles útszakaszon az átkelő, de az oda vezető járda útját egy villanyoszlop akadályozza. Így annak áthelyezéséről is gondoskodni kellene.

A polgármester ideiglenes megoldásként közmunkásokat vezényelne az érintett útszakaszra, hogy irányítsák a forgalmat, amíg a gyerekek beérnek az iskolába. Az ingerült szülők számára azonban egy végleges megoldás megnyugtatóbb lenne.

Középkori mulatságok Kállósemjénben

Május 28.-án, a kállósemjéni Kállay Miklós Általános Iskola tanulói esős napra ébredtek, hangulatuk mégis felhőtlen volt. Igazgatói engedéllyel ma táskáikat otthon hagyhatták, szerencsére azért a jókedvet mindenki magával hozta.

Hetek óta számolták már a napokat visszafelé, annyira várták a gyermeknapot. Talán túl buzgón számoltak, mert ma középkori hangulat fogadott az iskolában. Lovagi várak népe lepte el az épületet: királyok, várhölgyek, lovagok és jobbágyok, még a bakó sem kért szabadnapot. A díszes felvonulás után középkori játékokat próbálhattak ki a nebulók, volt itt teke, hordó lovaglás, rönk párbaj, de a gólyalábon való járást is gyakorolhatták. Lőhettek ágyúval kakasra, de akár négy várat is bevehettek egy kis ügyességgel. Mikor már mindenki kellően elfáradt, leülhettek a rögtönzött színpad elé, ahol a Dongó együttes zenés előadása közben kipihenhették a délelőtt fáradalmait. A jó hangulatú koncert után finom ebéd várta a kicsiket, hogy délután senki pocija ne zavarja meg a színielőadást. A békéscsabai Bibuci Gyerekszínház Nagyotmondó Tóbiás című darabját tekinthetik meg a kállósemjéni kisdiákok. Egy kis pihenő után este, a szülői munkaközösség által készített vacsorát követően, disco és tábortűz lesz. A szervezők bíznak benne, hogy az időjárás nem szól bele terveikbe.  

Nálunk a nők

Az ország kevésbé szerencsés részén, ahol a lehetőségek is korlátok közé vannak szorítva, lehet ugyan nagyokat álmodni, de a realitás célravezetőbb. Vágyhatunk több kulturális és sportlétesítményre, széleskörű munkalehetőségre, de megoldása nem rajtunk múlik.

Gazdasági nehézségekkel küzdő, apátiába menekülő országunkban a civil kezdeményezések jelentősége megnőtt. Az apró kis ötletek, helyben megszervezett megoldások komfortosabbá tehetik életünket. Kállósemjénben az ilyen kezdeményezések teszik mozgalmasabbá a közösségi életet. Nincsenek ugyanis szórakozó helyeink és mozink, színházról és uszodáról nem is álmodozhatunk.

Nyugdíjas klubunkról már korábban hírt adtam, most a nők közösségformáló erejéről szeretnék tudósítani.

Oktatási intézményeinkben nagyrészt nők végzik az oktató és nevelő munkát. Évről évre romló anyagi feltételek mellett teszik a dolgukat, mégis törekednek a minőségre. Óvodai épületeinket nevezhetném omladozónak is, óvónénijeink évszakról évszakra csodaszép dekorációkkal teszik azt mégis otthonossá. A zsúfolt csoportszobák kevés lehetőséget nyújtanak a gyerekek mozgásigényének kielégítésére, tornaterem híján az udvaron mozoghatnak a gyerekek. Az udvari játékokra vonatkozó előírások az Unióba lépést követően igen megszigorodtak. Óvónői és szülői összefogásra volt szükség ahhoz, hogy ne maradjon üresen a játszótér. A szülői munkaközösség az óvodában és az iskolában is nagy szerephez jut, az ő közreműködésükkel jön létre több rendezvény is, a süteményvásár, gyümölcsnap, jótékonysági bálok, és még folytathatnám a sort. A bevételeket mindig az előre meghatározott célra fordítják, így kaphatnak a kicsik karácsony előtt új játékokat az óvodában, így jut pénz iskolai kosárlabdapálya építésre és sok-sok „apró” fejlesztésre. Az idei bál célja nyelvi labor létrehozása lesz.

A rendezvények változatosságot hoznak a hétköznapok szürkeségébe, a gyerekek élményekkel gazdagodnak és persze ők élvezhetik az új felszeréseket, játékokat is. Mindig van új cél, szerencsére ötletek is a megvalósításhoz, na és persze szorgos nők, akik szabadidejükben a közösségért fáradoznak.

Családias légkör fogadja a könyvtárunkba ellátogatókat is, az ott dolgozó nők szintén kiveszik a részüket a gyerekek hasznos időtöltésének megszervezésében. Amellett, hogy minden belátogató kisdiák kap ötletet valami jó kis olvasnivaló kiválasztásához, ünnepek előtt közös ajándék vagy dísztárgy készítésével is szebbé teszik az ünnepvárást. Legyen karácsony, húsvét, anyák napja vagy nőnap, a gyerekek számíthatnak rá, hogy a könyvtárban kreatív ötletekkel várják őket. A nyári szünet sem telt eseménytelenül, könyvtárosaink meseolvasó versenyre invitálták a kicsiket. Minden meséhez feladatok tartoztak, amit aztán értékeltek, és jöhetett a következő mese.Volt így nagy sürgés-forgás a könyvtárban  nyári szünetben is. Természetesen a jutalom sem maradt el, a szorgalmasan olvasó nebulók a tanév elején könyvjutalomban részesültek.

A falu örökmozgó művelődés szervezője az általános iskolában gyerekeket tanít különböző tánc produkciókra, hogy iskolai és községi rendezvényeinken színvonalas szórakozásban legyen részünk. Az ő kezdeményezésére jött létre a kállósemjéni nők egyesülete, hogy a tagok közösen gondolkodhassanak a fejlődési lehetőségekről. Legutóbbi megmozdulásuk eredményeként karácsony előtt betlehem készült életnagyságú bábukkal, amit a görög katolikus templomunk előtt tekinthettek meg az erre járók. A hagyományosan augusztusban megrendezett falunapon annyi finomságot készítettek, hogy még Nagy Ferónak is jutott belőle, megnyalhatta mind a tíz ujját utána. Kíváncsian várom újabb „akciójukat”!

Nincs teniszpályánk, se művelődési házunk, csak sok-sok tenni akaró, szorgalmas női kezünk.

Kicsiny falum

Feltételezem sokan nem hallottak még Kállósemjénről, ezért ismeretterjesztő célzattal szeretném bemutatni szülő- és lakhelyemet, ezt a négyezer lelkes szabolcsi községet.

Irodalom órán nem hallhattak róla, mert nem született itt egyetlen írónk sem, költőinket sem ihlette meg e táj. A történelemben járatosak, akik egykori miniszterelnökeink életrajzában is elmerültek, már találkozhattak kicsiny falum nevével. Kállay Miklós 1942-44 között volt az ország miniszterelnöke. Egykori lakhelye, a Kállay- kastélyként emlegetett késő barokk kúria,  még ma is áll. Sajnos régi fénye már elveszett, állapota évről évre romlik. A falu környékén több tanya található akácerdők ölelésében megbújva, ezek egyikén Kállay mintagazdaságot hozott létre, sajnos erről ma már semmi sem tanúskodik. A kis tanyák néhány éven belül elnéptelenednek, a faluhoz legközelebb lévő, viszonylag könnyen megközelíthető Péterhalomnak van esélye csak a fennmaradásra. A hatvanas évek elején még népes tanyák, a tudatos elsorvasztás áldozatai lettek. Iskoláikat megszüntették, a gyerekeket kollégiumban helyezték el. Így lettem én is nyolc évre a Kállay- kastély lakója.

A természettudományokban járatosak találkozhattak már Nagy-Mohos nevezetű természetvédelmi területünkkel. Az egykor úszólápokkal tarkított tó mára láprétté vált. Számos növényritkaság található itt, amire gyerekkoromban egy lelkes biológus sokszor hívta fel a figyelmünket, mikor kilátogattunk a Mohosra. Szinte minden tavaszi iskolai programban szerepelt ez a túra. Sajnos a mai fiataloknak már nincs ki bemutassa természeti értékünket.

Hősi hallottaink emlékművei a helyieken kívül gondolom a történészeket érdekli leginkább.

A művészet kedvelőinek és értőinek viszont ajánlom figyelmébe a görög katolikus templomunk XIX. századi ikonosztáziáját. Ha Nyíregyháza és Nyírbátor között vezet az útjuk, álljanak meg néhány percre, és tegyenek egy rövid sétát nálunk.

Az autóval közlekedők sok kerékpárossal találkozhatnak utjainkon, kérem, tartsák tiszteletben, hogy kis falumban szerencsére még sokan használják ezt a közlekedési eszközt, én büszke vagyok erre.

„Lesz majd mire emlékeznünk. Egyszer, majd, ha megöregszünk.”

Idegen tollakkal ékeskedni nem szép dolog, ezért gyorsan elárulom, a címben szereplő idézet nem tőlem származik. A kállósemjéni Kocsis Jánosné tollából való, akit az általa vezetett nyugdíjasklubbal való közös kirándulások ihlettek meg, és egy versben összegezte élményeit.  Ica néni 1988 óta nyugdíjas, de mint versének záró soraiból kiderül, nem érzi még úgy, hogy itt a nosztalgiázás ideje. Kezdjük mégis egy kis múltidézéssel!

-  Ica néni tősgyökeres kállósemjéni, a betűvetést is itt kezdte tanulni elemi iskolában.

-  Polgári iskolába már Nyíregyházára jártam vonattal, abban az időben még nem voltak az utak burkolva, sokszor kellett a nagy hó tetején járva kijutni az állomásra.

-         Azután még nehezebb évek következtek, a háborúra gondolok!

-          1944-ben éppen szüreteltünk, mikor hallottuk a hírt, hogy Nyírbátorban vannak az oroszok. Otthagytunk mindent a szőlőben és hazamentünk. A család úgy döntött, hogy elmenekülünk a harcok elől. 1944. október 16.-án szekérre pakoltunk és elindultunk a hegyek felé. Az utakon nem lehetett haladni,  a szántóföldeken keresztül mentünk.

-         Mit tetszettek vinni az útra?

-         Ruhaneműt és valamennyi élelmet. A szüleimnek fűszerboltjuk és kocsmájuk volt, gazdálkodtak is, betakarítás után ott volt a sok termény, mindezt itthon kellett hagyni.

-         Még 13 éves volt akkor Ica néni, mire emlékszik vissza ebből az „utazásból”?

-         Legmaradandóbb emlékem a Tiszán való átkelés. Félelmetes volt, amikor Tiszabercelnél szekerekkel kompra kellett szállnunk. Erdőbényén egy nagyon szegény család fogadott be minket, ők is alig fértek el a kis házikójukban, mégsem utasítottak vissza bennünket. Majd Baskón laktunk januárig, mikor román katonák jöttek a faluba, akkor már tudtuk, hogy vége van a harcoknak, ezért haza indultunk.

-     Milyen volt a visszaút és mennyire volt nehéz az újrakezdés?                                           Mindenhol a pusztítást láttuk, a házunkat is találat érte. Elvittek tőlünk mindent.                 Apukám 44-ben meghalt, két fiútestvérem fogságba esett, én voltam anyukám egyetlen segítsége, úgy tűnt, fel kell adnom a vágyamat, hogy tanítónő legyek.

-         Én mégis tanárnőként ismertem meg Ica nénit!       

-         Mondjam azt, hogy szerencse a szerencsétlenségben? Nagyon nehéz körülmények között sikeresen újra indítottuk az üzletet, de jött a magánszektor visszaszorítása, be kellett zárnunk, kuláklistára kerültünk. Később egy üzletbe hívtak boltvezetőnek, de a kulákságom miatt nem engedték, hogy dolgozni kezdjek. Ekkor döntöttem el, hogy főiskolára megyek. Egyszer megszólítottam az illetőt, aki megakadályozta, hogy dolgozzam, és elmondtam neki, hogy milyen hálás vagyok, amiért ezt tette, nélküle talán soha nem lettem volna tanárnő.  Képzelheted mennyire meglepődött!

-           Ilyen mentalitás mellett talán már az olvasók számára sem meglepő, hogy nyugdíjasként sem tetszik pihengetni. A helyi Aranyalkony nyugdíjasklubot öt éve tetszett alapítani. Milyen célkitűzéssel jött létre a klub, és milyen a klubélet?

-         Elsősorban azért, hogy a hasonló korúak mindennapjait szebbé tegye. Közös kirándulásokat szervezünk. Olyan sok történelmileg fontos hely, szép táj van Magyarországon, amit látni kell. De a mai országhatárokon kívülre is utaztunk, voltunk Kárpátalján és Erdélyben.  A nyugdíjasklubon belül működik egy tizennégy tagú asszonykórus is. Helyi rendezvények alkalmával finom ételeket készítünk a Kastély-kertben lévő kemencében, fontos, hogy a fiatalok is lássák milyen volt elődjeik élete. A kézműves foglalkozásokat is szeretjük, kipróbáltuk az üvegfestést és a szövést is, tervezzük, hogy kézimunka szakkört hozunk létre és a gobelin készítés rejtelmeibe is belevetjük magunkat. Az önkormányzattal közös pályázatot készítettünk, hogy a klubhelységet felújíthassuk és bővíthessük a tevékenységi körünket. Tavaly Internet tanfolyamon is részt vettünk a klubtársakkal, azóta is használjuk az ott szerzett tudást.

-          Az előző válaszból kiderült, hogy igyekszik lépést tartani a változásokkal, de mennyire érzi jól magát Ica néni a rendszerváltozást követően megváltozott társadalomban?      

-         A szabadság sok rosszat hoz magával, és az emberek hamarabb elmennek a rossz irányba. A szabadosság beláthatatlan hatással van az ifjúság fejlődésére. A nevelésben nincsenek meg a megfelelő eszközök, nem működik a tekintélyelvűség.

Végezetül arról kérdeztem beszélgetőtársamat, hogy mit tart fontosnak elmondani a jövő nemzedéke számára. Érdekes módon válasza teljesen megegyezett a néhány órával később adásba került Kányádi Sándor riport mondanivalójával. Ha két ilyen tapasztalt, bölcs idős ember üzenete ennyire azonos, arra kérem a fiatalokat, gondolkozzanak el a múlt ismeretének fontosságán, az ősök emlékének tiszteletén, legyenek büszkék magyarságukra! Emberi kapcsolataikban keressék a jót, ne idegenedjenek el embertársaiktól! 

Kállósemjén legismertebb élőlénye

Azt nem állítom, hogy falum legismertebb élőlénye egyben a legidősebb is, mert az élővilágban vannak furcsaságok. Egy XIX. század végi fénykép tanulsága szerint már teljes életnagyságban állt, ez bizonyos. Impozáns területet kapott a Kállay- kastély bejárata mellett, ezért ő helyet követelt magának minden, kastélyt megörökítő képen. A gyerekek különösen kedvelik őt, hisz minden ősszel termését ajándékozza nekik, amiből aztán mókás figurákat lehet készíteni. Nyáron nagy területet árnyékol be, kellemes alatta sétálni. Évtizedek óta visel egy különlegesnek tűnő szerkezetet, nem tudom ki helyezte el, de mióta az eszemet tudom már ott éktelenkedik rajta. A rozsdás tűzjelző kolomp megszólaltatása kedvenc gyerekkori csínyünk volt.

 Ha mesélni tudna, bizony sok gyerek sorsról, a kastély egykori lakóiról beszélne, hol büszkén, hol fájdalmasan. Az idő vasfoga rajta is nyomot hagyott. Ahogy szomszédságában az egykori miniszterelnöki lak, úgy az ő állapota is rohamosan romlik. Aggódva várom a tavaszt, hogy fakad-e új rügy rajta, kivirágzik-e újra, lesz-e mit keresnünk ősszel az avarban. Ő múltunk részese, még ha számára ez nem is nyilvánvaló, hisz ő csak egy gesztenyefa. De Kállósemjénben ha azt mondom gesztenyefa, mindenki erre a fára gondol.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat