SEMJÉNI KISBÍRÓ

Hosszú az út Kánaánig

A klubháló hasábjain felháborodott vélemények fogalmazódtak meg a Stohl András „baleset” kapcsán. Én sem érzek másként, hisz mindig felhördülök, ha igazságtalanságot tapasztalok.

Az emberek lassan beletörődnek, hogy más mércével mérik az igazságot a gazdagoknak, és a szegényeknek. Pedig nem jól van ez így, mindenki látja, de mivel nincs ráhatásuk, elfogadják. Egy kis értékű lopás esetén (természetesen az is elítélendő) az elkövető órákon belül rács mögött találja magát, míg többmilliós sikkasztás esetén szabadlábon védekezhet, esetleg házi őrizetben várhatja a vagyonos „megtévedt”, az ítéletet. Az okozott kár, mintha fordított arányosságban lenne a büntetési tételekkel. Természetesen a törvény nem ilyen következetlen, csak a gyakorlatban ferdülnek el az arányok. A tehetős gyanúsítottak megtehetik, hogy dörzsölt ügyvédeket fizessenek meg, így kevéssel megússzák. A pénztelen elkövető csak a kirendelt ügyvédjében bízhat. Hallottam egy esetről, mikor a három hónapja előzetesben lévő tizenévesnek messziről megmutatták, hogy az ott a kirendelt ügyvédje. Micsoda esélyegyenlőség!

Néhány hete a Kékfényben egymást követően volt látható két bűneset, melyben pszichológiai véleményre volt szükség a bűnösség megállapításához. Az egyik elkövető egy doktornő volt, aki szeretőjének feleségét próbálta megölni, fojtogatta, rugdosta, sőt halálos adag inzulin is volt nála. A szakértői vélemény megállapította, hogy pszichológiai betegsége van, ezért csak enyhe büntetést kapott az emberölési kísérletért, sőt munkájától sem tiltották el. A másik riportban egy láthatóan szerencsétlen sorsú férfi, már négyszer került rácsok mögé, és ez esetben is ott várta az ítéletet, mert óvodákba tört be, több esetben ott is aludt, és játékokat vitt magával távozáskor. A riportban megszólaló pszichológus szerint a fejlődésében megakadt felnőtt, a kimaradt gyermekkora miatt követte el ezeket a cselekményeket. De érdekes módon a sok év alatt még nem született pszichológiai vélemény erről az emberről, ami enyhíthette volna büntetését, ne adj isten, esélyt adott volna számára, hogy kigyógyuljon ebből a kényszer betegségből.

De nagyfokú nemtörődömséget látok abban is, hogy az állatkínzásért több év börtön jár, míg ha egy szülő évekig terrorizálja családját, a hatóságok széttárt karral, nem tudnak mit tenni válasszal elintézik egy család sorsát. Egy kutyakölyöknek több joga van a biztonsághoz, mint egy gyereknek?

A választások egy másik igazságtalanságra hívták fel a figyelmet, már amennyire fel tudták, mert mint mondtam, már megszokták az emberek, hogy kiskapuk vannak, és azon át lehet bujkálni. Több képviselőjelölt próbált ugyanis a mentelmi jog mögé bújni, hogy folyamatban lévő eljárásokat akadályozzanak így meg, hogy megússzák a felelősségre vonást. Szerencsére a választópolgárok nem bíztak olyanra felelősséget, aki az igazságszolgáltatás alól akart menekülni.

Ez mutatja, hogy az emberekben megvan az igazság utáni vágy. Nem reménytelen tehát, hogy helyükre kerüljenek a dolgok. De Petőfi után több mint másfél évszázaddal, sajnos még mindig távol vagyunk a Kánaántól. A költő, A XIX. század költői című versében tisztázza a feltételeket is:

„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán! „

     (Petőfi: A XIX. század költői)

Hosszú az út még Kánaánig!

Karácsonyi ajándék

 Megbántottam valakit, szerettem volna kiengesztelni. Gondoltam meghívom az éppen Nyíregyházán állomásozó Munkácsy kiállításra.

 Nehéz őt kimozdítani kollégiumi kis szobájából, mégis igent mondott az invitálásra, aminek nagyon örültem. Első perctől kezdve tudtam, hogy nem mindennapi kalandban lesz részem.

Már a találkozástól is féltem, mi lesz, ha valamit rosszul csinálok. Belső feszültséggel tele készültem arra a napra. Munkácsyt kutattam a neten, szerettem volna mindent tudni a festőről és művészetéről, hogy lenyűgözzem felkészültségemmel.

 Felvirradt a nagy nap. A találkozás és az utazás zökkenőmentesen zajlott. Kezdődhetett a kaland, a megismerés kalandja. Ő az egészből semmit nem látott, csak rám figyelt. Médiummá váltam. Ő találhatott volna jobb közvetítőt, én aligha jobb hallgatót. Nehéz volt teremőrök pásztázó tekintetének kereszttüzében kibontakoznom. Mindent elfelejtettem abból, amit napokkal előtte bemagoltam Munkácsyról. Ő észre sem vette a zavaró körülményeket. A kétemeletnyi szűk lépcsősor okozott némi bonyodalmat, de leküzdöttük kéz a kézben.

 A kiállítás kitörölhetetlen emlék marad számomra. Városi sétával folytatódott a kalandunk. Az út tele volt akadályokkal, ő ezt már megszokta, nekem eddig fel sem tűntek. A karácsonyi forgatagban csak engem zavartak a csodálkozó tekintetek.

 Nagyszerű nap volt, kár, hogy ebből ő semmit nem látott, hisz mára kilencvenhárom százalékban vesztette el a látását.

Mikor el akarom képzelni az ő világát csak be kell csuknom a szememet. De ő hiába nyitja ki az övét….

Megbélyegzett sorsok

Bennem akkor tudatosult elsőként, hogy a sorsunk születésünkkor eldől, mikor kislányomat szoktattam az óvodai élethez. A pici háromévesek között volt egy kislány, aki csak bőrszínében különbözött a többiektől. Míg a többiek játszottak, ő csendesen, magányosan figyelte őket. Nem hiszem, hogy értette volna az okát, hogy miért kerülik őt a gyerekek, és miért nem foglalkozik senki az ő magányával, de biztosan érezte a kirekesztettségét. Nem tett semmi rosszat, mégis kénytelen ezt a bélyeget viselni egész életében.

De bélyeget kap a társadalomtól minden másság. A hajléktalan „csak egy csöves” lesz, a mozgássérült „az a béna”, a homoszexuális „buzi” és a látássérült „vaksi”. Számomra ezeket a jelzőket leírni is nehéz, de sokan úgy érzik, joguk van ezt mondani embertársaikra, természetesen csak az érintett háta mögött. A sorsukba némán beletörődők minden küzdelme kevés az emberi butasággal szemben.

Látássérült csoporttársam betekintést engedett az életébe, így láthattam az ő mindennapi küzdelmét. Ledöbbentett, hogy mennyi energia befektetéssel jár számára a főiskolai tanulmánya, és csodálom őt, hogy nem adja fel. Ő, aki több nyelven beszél, aki sokkal többet tud az őt körülvevő világról, mint a huszonhárom évesek nagy része, aki ugyanazokra a dolgokra vágyik, mint bárki más, aki egy ilyen nehéz sorsot kapott az élettől, megérdemli, hogy esélyt kapjon egy teljesebb életre. Szorgalmasan bejár az előadásokra, pedig sokszor több telefonhívásra van szüksége ahhoz, hogy elkísérje őt valaki. A kollégiumba való utazásának megszervezése sokszor fél napot is igénybe vesz, és előfordul, hogy nem is sikerül megoldania. A tananyag beszerzése számára is tanulható módon, sokszor a tanárok jóindulatán múlik. De egy szendvics megvételéhez is segítségre van szüksége, mert nem boldogul a főiskola labirintusában egyedül, ahol látóként is idő kell a jártasság megszerzéséhez. Szinte mindig van megoldandó probléma, és nem léphet ki ebből a mókuskerékből.

Betekintést engedett az életébe, de még így sem tudom elképzelni milyen nehéz megbirkózni ezzel a helyzettel. Néha ő is elkeseredik, de szerencsére csak kis időre fogja el a kétségbeesés. Sajnos nem tudom, mivel biztathatnám őt ilyenkor, hisz tudom, az akadályok nem dőlnek le maguktól. Amíg lehetőségem van, segítek neki ezeket az akadályokat átugrani, ha ledönteni nem is tudom őket.

Sorsunk egy része attól függ, hogy mikor és hová születünk, ezeket nem változtathatjuk meg. De a bélyegeket mi találjuk ki és használjuk, ez, ami tőlünk függ, ami ellen tenni tudunk. Ha jobbá nem tehetjük az ő sorsukat, legalább ne nehezítsük meg!

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat